13.

Annyira vicces nézni a picsogást az új Doktoron. *grabs popcorn*

Én csak egy dolgot sajnálok továbbra is: hogy Capaldi elmegy.

Kávétlanul

Az ügyfélnél tett látogatás egészen érdekesre sikeredett, túl sok meglepetés nem ért, viszont a 10-kor átvergődést a városon ezen az útvonalon tömegközlekedéssel úgy, hogy oda is kéne éred időre, pokoli élmények között fogom számon tartani. Mondjuk köze lehet ennek a fekete nadrághoz, a hosszú ujjú inghez és a negyven fokhoz. Meg persze ott a csodás hármas metró kánikulában. Csoda, hogy emberi külsővel érkeztem meg – vagy legalábbis senki nem ugrott ki az ablakon, amikor meglátott, ez már félsiker.

A ruházat úgy tűnik, megoldódik jövő hét hétfőig, szerencsére van egy varroda az utcában, a hölgy nagyon lelkes volt, kiszabva vittem mindent, ebbe kicsit bele is javított, és most várom a végeredményt. Jó lenne egy normális szerelés mostmán.

Tegnap lengyelekkel beszélgetős, sörözős este, ma családozás Leányfalun. Viszont egész nap nem ittam kávét. Meglepő. Az már kevésbé, hogy olyan vagyok, mint egy mosott rongy. Ehhez kicsit hozzájárul az is, hogy eljutottam A Kaszás (Pratchett) végéig, és talán az eddigiek közül ebben volt a legerősebb a melankólia a befejezésnél, át is ragadt, szóval az este hátralevő részét így folytatom, úgy hiszem.

Baszics, még két hét, és tábor.

 

Ragyogás (1980)

Már egy éve ott lapult a gépemen az 1980-as Kubrick-féle Ragyogás, sok jót hallottam erről a verzióról (és persze az alapműveltség része), de azelőtt azért nem izgatta fel a fantáziámat, mert annyit tudtam róla, hogy nagyon sokban eltér az eredeti történettől, amit viszont már többször is olvastam, régi nagy kedvenc. A tévéfilm verzió bár nagyon hosszú volt, de jórészt hű maradt az alapműhöz, így inkább azt helyeztem előtérbe.

Akkor jött szembe megint a Kubrick-feldolgozás, amikor nem jumpscare-alapú horrorokat kerestem, és gondoltam, “na jó, adjunk neki egy esélyt, végül is tényleg nagyon istenítik”. Hát, akár maradhatott volna minden úgy, ahogy volt.

Az egész film borzalmasan vontatott, amikor már ötödszörre kellett végignéznem a Danny – egyébként rém irritáló – arcán komótosan végigszánkázó rettegést, már nagyjából a második cigiszünetnél jártam. Túlnyújtott jelenetek. Mindenki úgy beszél, mintha egy idiótának magyarázna, aki csak nagy szóközökkel képes felfogni a hallottakat. A karaktereket szinte egyáltalán nem bontják ki, talán Jack az, akinek a lelki világából egyáltalán valamit megmutat a film, de azt, hogy hogyan lett ilyen, egyáltalán nem. Hiányzott az a rész, amikor még tényleg boldogok voltak – merthogy eredetileg ilyen is volt, ugye. Jack már az elejétől vadparaszt, Wendy bambasága és kalimpálása kiábrándító, Danny meg… Danny. Olyan kulcselemek maradtak ki, mint például a kazán, vagy a sövényállatok.

Ez tipikusan az a film, ahol van néhány tényleg kiváló jelenet, de összességében mégiscsak elalszol, és a végén azon gondolkozol, hogy vajon miért is nézted te ezt végig?

Kár érte, reméltem, hogy jó lesz. Inkább megnézem majd a tévés verziót, és elolvasom a könyvet újra.

Krea

Nagyon elkapott a gépszíj a hétvégén, végül is lassan itt a tábor, ideje készülődni.

Elugrottam ruhaanyagért tegnap, mégiscsak kellene valami vállalható felszerelés augusztusra. Meg is van minden, tudom, hogy mit akarok, de most elkezdtem gondolkodni azon, hogy lehetséges, hogy nem nekem kellene a varrás részét elvégezni, tekintve, hogy krva drága volt az anyag, az én skilljeimmel meg jó eséllyel szétbarmolnám, vagy maximum egy erős közepest tudnék összehozni. Szóval kiszabom a dolgokat, aztán megpróbálok találni egy varrónőt, aki tisztességesen össze tudja hegeszteni. Legvégső esetben megoldom, de azt hiszem, ez lenne a bölcsebb megoldás – még ha alapból a dolgok nem is bonyolultak, egy egyszerű tunikáról és egy köpenyről van szó.

De ha már elindultam, kénytelen voltam benézni kreatívba is. Rossz én, el is hoztam pár cuccot, köztük egy bőrműves könyvet. Enyhén szólva az én szintem felett van, de pár dolgot azért el tudok lesni belőle, úgyis kellene egy új övtáska is.

A pirográfba is belehúztam, kölcsönbe megy holnap munkatárshoz, szóval előtte kiélem magam. Most gyakorlásként poháralátéteket égetek, filmes/sorozatos/játékos/könyves stb témában. Végül is, ha egyszer véletlenül nagyobb számú embercsapat jelenik meg a lakásban, könnyebb ez alapján megkülönböztetni az italok hordozóit, mint cuccokat aggatni rájuk, műanyagból inni és összefirkálni (ha lehet, nem szemetelünk), vagy horribile dictu, megjegyezni melyik kié. És milyen menő már. Az első már kész is, a Halo of the Sun  (Silent Hill). A további tervek:

  • Ghostbusters
  • Jurassic Park
  • Battlestar Galactica
  • Harry Potter (a Halál Ereklyéi szimbólum)
  • Stargate
  • Tolkien
  • Starcraft (Terran)

Aztán majd meglátjuk, mi jut még eszembe. És hogy persze ezeket is hogyan sikerül implementálni.

Holnap megyek ügyfélhez, izgalmas lesz – utána meg bőrért, viccesen fogok kinézni elegánsan abban a közegben. Hát még a ruhám utána. Asszem viszek váltáspólót.

Ez meg az

Capaldi jó Doctor volt, kár, hogy csak egy része van hátra. Eccleston mellé simán bekerült holtversenyben az első helyre – bár a történetek még mindig nem olyan jók, mint Russel T. Davies idején.

Pratchettből már a tizedik könyvnél tartok, mindegyik tetszett, talán a Piramisokban éreztem némi vontatottságot az elején, de szerencsére a végére kinőtte. Most a Mozgó képek van soron, egyelőre hozza a szintet.

Végül sikerült összehozni a riportot, már csak azt remélem, hogy meg is fog felelni a kívánalmaknak – örömóda és ujjongás, hétfőn meg megyek az ügyfélhez bemutatkozni. Vicces lesz azokkal találkozni, akiknek a nevét eddig csak monitoron, hangjukat csak telefonon hallottam. Vicces lesz. Vicces.

Éés eljutottam a cigivásárlásig, shame on me. De már ideje volt, nagyon sok szempontból. Ez most beragadt. We’ll see what the future holds.

Szóval

Szóval az előző poszt talán igényel némi magyarázatot.

Mint azt már itt is írtam, a munkaköröm egyik fele eddig nem volt leütve, vagyis keretek nélkül próbáltam meg kihozni belőle a legtöbbet, mindenféle iránymutatás nélkül. Most végre másfél hónap után eljutottunk addig, hogy le tudtunk ülni a nagyfőnökkel, hogy tisztázzuk ezt. És sikerült is, plusz prioritásként bekerült egy új elem. A gond onnan jön, hogy most azt kellene bebizonyítanom, hogy mennyire jól teljesítettem az új elemben az elmúlt időszakban. Tehát azt kéne kimutatnom, milyen jól működtek az eddig nem létező keretek. Amikor ezt először meghallottam, kissé levert a víz, azt hiszem, érthető módon. Keddig van időm mindezt prezentálni, azóta ezen dolgozom,  a kezdeti tévelygés után talán tudok mutatni valamit. Értem én, hogy most ez nagyon fontos az cégnek, de azért kicsit lesokkolt a dolog. Na mindegy, hazahoztam a gépet, holnap majd ezzel is foglalkozom.

Viszont azt kikötöttem magamnak, hogy a szombatot meghagyom pihenősnek, mert az utóbbi hetek rendesen leszívtak. Tegnap munkaidő után egy másik csoport elhívott sörözni, ami jó volt, bár itt is 90%-ban a munkáról volt szó – ahogyan az természetes is. Ma nem szeretnék látni belőle semmit, és igyekszem kiverni a fejemből az idő kötődő gondolatokat.

Megint volt kedvem kreatívkodni, le akartam cserélni a kulcstartómat, inkább elrakom emlékbe az előzőt, de nem szeretném már hordozgatni. Ezen indíttatásból összeraktam egy mintát – és elsőre készítettem egy bűnronda verziót. Hiába, öt réteg bőrt talán mégsem kéne megpróbálni összevarrni, főleg nem ekkora méretben. Így végül ma reggel elkészítettem a másodikat, ez már jobb lett, ugyan nem tökéletes, de elfogadható.

ravenkey

Az a szerencsétlen állat ott középen holló szeretne lenni.

Ma este pedig szervezői iszogatás, asszem jót fog tenni.